Blog
Miért nem vállalok el bármilyen kivitelezést?
Egy történet a felelősség határairól
Az építőiparban sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek kívülről talán egyszerűnek tűnnek, de belülről komoly felelősséget és szakmai döntéseket igényelnek. A következő történet az idei év elején esett meg velem, és jól példázza, miért nem vállalok el minden megkeresést – még akkor sem, ha az üzletileg elsőre előnyösnek tűnik.
Megkeresett egy kivitelező cég, hogy vállaljam el a leendő munkáik felelős műszaki vezetését. Egyeztettünk, majd kértem tőlük a szükséges dokumentációt, amelyek alapján dönteni tudtam volna a vállalásról. A dokumentáció megérkezett, de már első ránézésre komoly hiányosságokat tartalmazott – tervezetlen, hiányos, részben értelmezhetetlen anyagok voltak.
Megírtam nekik udvariasan, hogy ebben a formában a munkát nem tudom elvállalni, mert sem szakmailag, sem jogilag nem tudnék felelősséget vállalni érte. Ekkor jött a telefon: a cég képviselője értetlenkedve és kissé indulatosan közölte, hogy ők egy jó nevű kivitelező cég, több nagy megrendelővel a hátuk mögött, és nem értik, miért problémázok.
Ez a helyzet sajnos nem egyedi. Az építőiparban sokan a gyors eredményt keresik, miközben megfeledkeznek arról, hogy egy szakmai aláírás nem csak formalitás, hanem komoly felelősség. A felelős műszaki vezető nem csak papíron létezik – neki kell szavatolnia, hogy a kivitelezés megfelel a terveknek, szabványoknak, előírásoknak.
Azt tanultam ebből az esetből, hogy ha egy cég nem hajlandó az alapvető dokumentációs kötelezettségeket teljesíteni, az nem partner. A bizalom kétoldalú: én csak akkor tudom vállalni a felelősséget, ha minden szükséges feltétel teljesül. Ez nem szigorúság – ez a szakmai etika és a jogszabályi keret része.